lassan két hónapja, hogy itt dolgozom.

nagyon gyors döntés volt, és mint minden ilyen után, sokáig tartottak az utórezgések, tépelődtem rendesen, hiszen nagy megelőlegezett bizalom kellett hozzá. de mára világossá vált, hogy a bizalomra messzemenőkig érdemes mind maga az ügy, mind az a kollegám, SM, aki odahívott, és aki felépítette a Common Purpose magyar programját. nagyképűen úgy is mondhatnám, hogy ide végre érdemes betolni az embernek a tehetségét és az eszét.

ez a legjobb dolog, amit hosszú évek óta láttam, és a legalkalmasabb eszköz, amit a piacon ma felelősség témában találni.

régóta foglalkoztat, hogy a felelős vállalatok kialakulásában milyen döntő szerepe van a vezetőnek. ez persze részben gyerekbetegség, hiszen egy megszilárdult piacon a cr többnyire azért már nem úri huncutság, a ceo személyiségén átszűrt, jól-rosszul végzett extra, hanem szervesen, a cégbe ivódott működésmód. persze egy érett gazdaságban is sok múlik a vezetőn, ezt tudjuk.

de itthon, amíg a cr gyakran egyet jelent azzal, hogy valami ügyes ötlet alapján csinálunk valami jót, majd erős kommunikációval addig verjük rá a habot, amíg nem szégyelljük, és főleg, amíg sikerül elfedni a cég másik oldalán duzzadó etikai botrányt, korrupciót, stb., addig bizony sokban a ceo-n múlik, hogy ez így marad-e, vagy történik valami érdemleges is. sajnos, legtöbbször egészen az abúzus szintjéig prostituálják-e a cr-t, úghogy az már jó ideje látszott, hogy jó döntés volt nem visszamászni ebbe a mókuskerékbe.

felelős vezetők hiányában ez így is fog maradni, tehát nincs mit tenni, vissza kell menni az egyes kockára, és el kell kezdeni kinevelni azt az újtipusú, a megváltozott világra másképp reagálni képes felelős vezető réteget, amely majd megcsinálja a jövő vállalatát.

soha nem volt ennyire ideje ennek. paradigmaváltás folyik, most végképp elválik a szar a májtól, már bocsánat a plasztikus kifejezésért.

a mostani szinten, a kemény időkben keményen meghúzott budgetekből sejtésem szerint csak még gázabb látszattevékenység és még gátlástalanabb kommunikációs offenzíva lesz.

ehhez képest a Common Purpose programján olyan beszélgetéseknek vagyok a résztvevője, amiknek csak egészen ritkán, pl. LMP körökben. teli van a csapat jobbnál jobb, elszánt, tisztességes, tenni akaró és tudó, tehetséges és alkalmas résztvevőkkel, és akkor még nem beszéltünk az alapítókról és a kitűnő előadókról. akinek ma van értelmes mondandója a legfontosabb kérdésekről, az itt van. vagy lesz.

egyre több olyan körben járok, ahol készül megszületni egy új ország, a cp is egy ezek közül, és persze ezek a körök összeérnek. ezekről a körökről legközelebb írok még.

végtelenül felszabadító érzés, hogy végre tehetséges és tisztességes emberek között dolgozom és minden nap tanulok, csak győzzem. micsoda fellélegzés ez. és milyen ismerős érzés mégis :)

annak idején, amikor az első 20 évemet lehúztam a nonprofit szektorban, azt mondtam mindig: ez az, ami megfizethetetlen.

persze egy olyan social enterprise esetén, mint a cp, még az sem lehetetlen, hogy megfizessék :)

az élet túl rövid ahhoz, hogy szar dolgokkal töltsük el, erre ismét rájöttem.

na, de hogy ne csak dohogjak: a 2 nappal ezelőtti zöld újság CSŐR oldal egész jó lett, kellően lájtos, és csak kicsit lóg ki alóla a lóláb. :-) namost ilyen kéne, ha nem is hetente, de havonta. csak ahhoz az kéne az, hogy maga az újság érezze szükségesnek erről rendszeresen írni. jó pár éve volt egy ilyen próbálkozásunk, akkor még manager kalauznak hívták azt a rovatot, de csöndben elhunyt. vajon a vezetői témák egyszerűen nem kellenek a zöld újságnak? mert lássuk be, a CSR nagyban leadership téma, amivel bizony nagyon mostohán, vagy egyáltalán nem foglalkozik a magyar média. pedig milyen fontos ügy...

a végében mr által beharangozott felmérést pedig úgy várom már, mint falat kenyeret... végre egy hiteles, tudományos felmérés. előre grat a közgáznak, hogy belevágott.

a másik, szintén a pozitív példamutatás esete (ami ugyebár nekem nagy mániám), a www.kampanyavalodiszepsegert.hu, vagyis a dove. ez ugyebár a felelős marketing kategória, ami a CSR-nak egy elég magas formája, itthon alig beszélnek róla, mi még ugyebár a felelőtlen fázisban tapickolunk, tartok tőle, még van innen is lefele. vö. pl. a magnumreklámmal, de azt linkelje be ide a fene.

de visszatérve a dove-ra, hogy miről szól, azt nem elemezném, tök magáért beszél. de inkább arról, hogy ez tipikusan az a példa, amikor egy sexy industry is tesz valamit, pedig igazán ülhetne a babérjain. legalábbis attól, amit itthon követelnek (vagyis nem követelnek) rajta a kedves sztékholderek, attól bizony nyugodtan tojhatna az egészre, és elintézhetné pár látványos adománnyal, még csak nem is kellene kitalálnia semmi újat, adja magát a nők ügye, stb.

kár persze, hogy ez globális szinten lett kitalálva, de azt gondolom, a hazai kontribúció teljesen korrekt és valóban hozzátesz.

na, de elég mára a jó példákból, szegény olvasó azt hiszi, eltévedt. úgyhogy lássunk pár másik témát, amiben még találni kivetnivalót. :-)