bár nem hordták autóra mindenem, de úgy döntöttem, új helyen folytatom, méghozzá itt:

CSŐR és fenntartható fejlődés blog

Régen be kellett volna tennem ide a Zero CO2 konferencia anyagát, legalább most utólag íme.

A program teljes képet adott a fenntartható építészet mai állapotáról, trendekről. Ezen belül a fenntartható településekről beszélt a bátyám, ami szerintem az egyik legizgalmasabb vonal a témában.

Egy másik rendezvényt még időben hirdetek: pénteken, november 21-én a Millenárison lesz a Fenntarthatósági Nap. Regisztrálni kell rá, érdemes.

Mottó: „ez olyan, mint a krumplibogár: egyet találsz, tudod, hogy teli van a kert” – copyright by FF

Egyre többen vagyunk :)

A hétvégén is összegyűlt egy csapat a csodálatos Csopakon. Tökéletes helyszín volt, bent a teremben egy csapat olyan ember, akik azon gondolkodnak (és hétközben is többnyire ezen dolgoznak), hogy ezt az egyre látványosabban és zajosabban dülöngélő, minden eresztékében recsegő-ropogó globális válsággazdaságot hogyan tudjuk átváltani valami fenntartható, értékvezérelt, méretében kontrollált gazdálkodásra. Kint pedig a hihetetlenül csöndes, harsogóan egészséges, nyugodt és ihletett balatoni táj, és mindaz, amire vágyunk…Köszönet érte a szervezőknek.

Pár kulcsszó, amelyekben nagyjából megegyeztünk:

Személyes felelősség, minőség vs mennyiség, méretoptimalizálás, értékvezéreltség, a baktérium vs sejt lét közötti választás, életmód-ajánlások egyéni és cég szinten, jövőkép, hálózat, tanulás, inspiráció, lokalizáció, helyi élemiszer, közösségi cserepiac, közös beszerzés (Szatyor), autonóm kisrégió, stb. stb. 

Az elhangzott preziket is közzétesszük, Gergő kifejezett kérésére terjeszthető formában :)

Csak ehhez még technikai segítséget kérek. Akinek a Tudáskosárba bedobandó dolga van, ne fogja vissza magát, a kommentekben megteheti. Valamint a to do listánkat is kérem ide betűzni, vagy elküldeni nekem, hogy kitegyem.

UPDATE: feltettem a preziket a Krumplibogár guglicsoportba.

lassan két hónapja, hogy itt dolgozom.

nagyon gyors döntés volt, és mint minden ilyen után, sokáig tartottak az utórezgések, tépelődtem rendesen, hiszen nagy megelőlegezett bizalom kellett hozzá. de mára világossá vált, hogy a bizalomra messzemenőkig érdemes mind maga az ügy, mind az a kollegám, SM, aki odahívott, és aki felépítette a Common Purpose magyar programját. nagyképűen úgy is mondhatnám, hogy ide végre érdemes betolni az embernek a tehetségét és az eszét.

ez a legjobb dolog, amit hosszú évek óta láttam, és a legalkalmasabb eszköz, amit a piacon ma felelősség témában találni.

régóta foglalkoztat, hogy a felelős vállalatok kialakulásában milyen döntő szerepe van a vezetőnek. ez persze részben gyerekbetegség, hiszen egy megszilárdult piacon a cr többnyire azért már nem úri huncutság, a ceo személyiségén átszűrt, jól-rosszul végzett extra, hanem szervesen, a cégbe ivódott működésmód. persze egy érett gazdaságban is sok múlik a vezetőn, ezt tudjuk.

de itthon, amíg a cr gyakran egyet jelent azzal, hogy valami ügyes ötlet alapján csinálunk valami jót, majd erős kommunikációval addig verjük rá a habot, amíg nem szégyelljük, és főleg, amíg sikerül elfedni a cég másik oldalán duzzadó etikai botrányt, korrupciót, stb., addig bizony sokban a ceo-n múlik, hogy ez így marad-e, vagy történik valami érdemleges is. sajnos, legtöbbször egészen az abúzus szintjéig prostituálják-e a cr-t, úghogy az már jó ideje látszott, hogy jó döntés volt nem visszamászni ebbe a mókuskerékbe.

felelős vezetők hiányában ez így is fog maradni, tehát nincs mit tenni, vissza kell menni az egyes kockára, és el kell kezdeni kinevelni azt az újtipusú, a megváltozott világra másképp reagálni képes felelős vezető réteget, amely majd megcsinálja a jövő vállalatát.

soha nem volt ennyire ideje ennek. paradigmaváltás folyik, most végképp elválik a szar a májtól, már bocsánat a plasztikus kifejezésért.

a mostani szinten, a kemény időkben keményen meghúzott budgetekből sejtésem szerint csak még gázabb látszattevékenység és még gátlástalanabb kommunikációs offenzíva lesz.

ehhez képest a Common Purpose programján olyan beszélgetéseknek vagyok a résztvevője, amiknek csak egészen ritkán, pl. LMP körökben. teli van a csapat jobbnál jobb, elszánt, tisztességes, tenni akaró és tudó, tehetséges és alkalmas résztvevőkkel, és akkor még nem beszéltünk az alapítókról és a kitűnő előadókról. akinek ma van értelmes mondandója a legfontosabb kérdésekről, az itt van. vagy lesz.

egyre több olyan körben járok, ahol készül megszületni egy új ország, a cp is egy ezek közül, és persze ezek a körök összeérnek. ezekről a körökről legközelebb írok még.

végtelenül felszabadító érzés, hogy végre tehetséges és tisztességes emberek között dolgozom és minden nap tanulok, csak győzzem. micsoda fellélegzés ez. és milyen ismerős érzés mégis :)

annak idején, amikor az első 20 évemet lehúztam a nonprofit szektorban, azt mondtam mindig: ez az, ami megfizethetetlen.

persze egy olyan social enterprise esetén, mint a cp, még az sem lehetetlen, hogy megfizessék :)

az élet túl rövid ahhoz, hogy szar dolgokkal töltsük el, erre ismét rájöttem.

kicsit felgyorsultak az események, és pár óra múlva immár formálisan is nyilvánosságra lép a Lehet más a politika! kezdeményezés.

az elmúlt 20 év talán legizgalmasabb kisérlete arra, hogy lehet-e a fenntarthatóság, részvétel, igazságosság fogalmak köré valódi bázis építeni és meg lehet-e jeleníteni ezt a "több mint zöld" gondolatot a parlamentben is. előbb az európaiban, aztán az itthoniban.

kétségek és remények között hányódom, de addig is elszántan segítem ezt a mozgolódást, mert legalább valami reményt ad arra, hogy meghaladható a mai strabagokrácia, melyben a vögel és a blumen szedi a belépőt, persze csak addig, amig az orangen be nem jelentkezik...

az index zseniális klipje a tegnapi 80-as évekbe illő akcióról:

http://index.hu/video/2008/10/07/gerilla_vetites_a_parlamentre/?p=0

kár, hogy azt kihagyták, amikor a lányaim megkérdezték a rendőröket, hogy "tessék mondani, miért nem lesz vetítés? a mami azt mondta, ha jó leszek, lesz vetítés!" :))))

ez még jobb:

http://magyarinfo.blog.hu/2008/10/07/lezershow_a_parlamenten_exkluziv_video

még mindig nagyon el vagyok havazva, a nyár kitolódott, majd sűrű egymás utánban: új munkahely, és egyből london, most térek magamhoz.

pedig hetek óta készülök megírni a máv cargo sztorit.

anno kicsit meglepve olvastam, hogy a máv cargo csr jelentést készített, valahogy ők nem voltak benne eddig a usual suspects körben, soha semmiféle csr konferencián nem adtak elő, soha semmiből nem tűnt úgy, mintha jelentős munka folyna a kerítésen belül, hogy etikus, fenntartható és felelős módon működő céggé váljanak. de hát tudjuk, hogy megy ez, jön egy ötlet, egy megkeresés, hm, a vezetők kis gondolkodás után rájönnek: jól jön ez még nekik, hogy van egy ilyenük. hogy miért és mikor jöhet jól, azt akkor még csak ők tudják.

na, aztán amikor kitört a Gulya garázsbété privatizációs botrány - ez is mennyire magyar, istenem -, hirtelen megértettem: igen, van összefüggés, és sajnos így függ össze. tomboló korrupció az egyik oldalon, és szép fényes borítójú csr jelentés a másikon. persze ehhez kellenek partnerek is, de hát mindig akad ilyen...

aztán egy újabb botrány kirobbanásakor már csak legyintettem... működő vasúti kocsikat eladnak vashulladékként, az eszem megáll... lassan eljutunk oda, hogy a szinesfémtolvajok is csr jelentést fognak kiadni.

egyszerűen elképesztő, hogy ebben az országban mindent, ami egy kicsit is arra mutatna, hogy na, talán elindul valami jó, valami etikus, valami fenntartható, ha egy kicsit is megpiszkálsz, máris kiderül: á, dehogy. csak egy gyomorforgatóan pofátlan bűntény elleplezése folyik.

elegem van, mondtam már?

még mindig dúl a nyár, olimpiával súlyosbítva, de ennek etikai vonatkozásaira már nem is térek ki, elszomorító az egész...

még egy pillanatra visszatérek a dinnyeháborúhoz, méghozzá a csr kommunikáció ürügyén. az egyik tudósításban, ami arról szólt, hogy ki, hol, mennyiért termel/vásárol fel dinnyét, egy fél mondat és egy vágókép erejéig meg volt említve a versenytárs is.

valahogy így, hogy: míg az auchan saját bevallása szerint nem tudja kontrollálni, beszállítói hol és mennyiért veszik a dinnyét, addig a tesco még azt is megszabja a beszállítóinak, hogy hány méterenként kell mellékhelységet működtetniük, és óránként mennyi pihenőidőt kapnak a dinnyeszedők.

nos, ha én ennek a kertévének lennék a szerkesztője, csinálnék egy korrekt kis anyagot arról, hogy mi a helyzet az összes versenytársnál. szépen sorra járnám az összes hipert/láncot és végigkérdezném őket: ők hogyan kontrollálják a folyamatot, beleértve a felvásárlók etikusságát, az élelmiszerbiztonságot, a termelés körülményeit, a dolgozókkal való bánásmódot, neadjisten a fizetési határidőket.

lehetne nyáron is korrekt munkát végezni, és valami értelmesről beszélni. amúgy is a nyár az értelmes ügyeknek nagyobb lehetőséget ad: uborkaszezon lévén, teret kapnak olyan dolgok is, amik év közben anyagtorlódás miatt nem férnek be. hajrá, ott a lehetőség.

nézem a káendhá bank zöld bolygó befektetési alapját, amit felelős befektetésnek szántak bizonyára... hát érdekes... monsanto és számtalan nagy vizes cég a portfólióban. nem értem, kik és milyen alapon választják ki és ajánlják ezeket a cégeket fenntartható, felelős befektetésekként? a nagy, multinacionális vízgazdálkodási cégek per definitionem valami olyasmit tesznek, ami egyenesen szembemegy a víz természetével: "menedzselik" a vizet, vagyis azt a jószágot, ami egyesek szerint nem is lehetne más, mint köztulajdon, másrészt súlyosan fogyóban van globális szinten. senki nem halott a brazil vízháborúról a káendhá táján?

vagy épp arról, hogy a monsanto a vetőmagokat évről-évre árusítja, megtiltva a farmereknek, hogy eltegyenek magot a következő évre, mint őseik tették évszázadokon át? miféle felelős, zöld befektetésről beszélhetünk itt?

akit érdekel a gmo hatása a világra, íme egy nagyon korrekt, alapos q and a gmo-ról a friends of the earth site-ján.

coming up: fogok írni a dinnyeháború kapcsán felmerült beszállítói felelősségről, a médiaunió nevű dologról, a mávcargoról és a passzív házról.

ez nem a legújabb sci-fi film címe, hanem az auchan elleni dinnyeháború tudományosabb elnevezése. miután évek óta nyafogok, hogy a magyar cégek érintettjei (stakeholderek*) nem teszik a maguk részét abban, hogy a cégek felelősebben működjenek, hát íme. karsai etás fogta magát és odacsapott. lehet őt kiröhögni, meg lehet azt mondani, hogy szerepzavarban van, hogy kormánypárti politikusként utcai politizál (juj, az aztán mindennek a vége, onnantól aztán már egyenes út vezet a csúf vejmarizálódásba, ami ellen az igaz demokrata küzd mindhalálig, mint tudjuk) de ha a dolgot önmagában nézzük, nem történt itt más, mint az, hogy a cég teljes joggal megkapta az arcába: ha ennyire nem törődsz azokkal, akikkel üzleti kapcsolatban vagy (hogy finoman fogalmazzunk), akkor azok előbb-utóbb odacsapnak.

az auchan akkor tenné a legjobban, ha - korábban ébredő versenytársához hasonlóan - kezdené nyitogatni az ajtót és az asztalhoz hívni azokat, akik beszélgetés hiányában egy ponton ráborítják az asztalt. szakmai nyelven ezt úgy hívják: érintetti párbeszédet kezdeményez. még nem késő. nem sokan, de vagyunk már egy páran ebben az országban, akik láttunk ilyet, csináltunk ilyet, említtessenek is meg itt a létező példák: kezdte ugye a BAT, sok éve, most megy a MÁV, volt vmi ilyesmi a Vodafone-nál, Denso-nál, MVM-nél, Coloplastnál és elkezdődött más cégeknél is. félnek, félnek, persze, hiszen eddig ezt nem kellett. de mint látjuk, jobb félni, mint megijedni... a Holcim a nyergesújfalui cementmű kapcsán, a MOL a pilisi csővezeték kapcsán igazán kapott hideget (főleg azt), de jobban járt, mint ha zárt ajtók mögött üldögél és megvárja, hogy az érintettek rátörjék az ajtót. mert a magyar sztékholder az mán csak ilyen: tűr, tűr, tűr, oszt egyszer csak odacsap, ahova köll. szóval csak ésszel - mondja kedvenc műsorom reklámja.

*stakeholder: mindazok, akikre a cég működése hatással van, vagy akik a cég működésére hatással vannak. joguk van bizonyos szinten befolyásolni a döntéshozatalt.

az érintettek helyzetére még visszatérek, de csak a nyaralás után. most irány a káli medence :)

nahát, tök büszke vagyok, a goldenblog 2008-on a 45 tanácsadói blogból a 9. helyezést kapta a CSŐRblog :)

igazán kellemes meglepetés! köszönöm a rám szavazóknak. ha csak néhányan lesznek, akiknek sikerül a témára irányítanom a figyelmét, már megérte.

remélem, nem gond, ha elárulom, én kikre szavaztam: abszolút elsőnek tartom a http://www.sorkollektor.hu/ c. zseniális blogot, amely üres sörösdobozokból összeállított napkollektor készítéséhez ad tanácsokat - egyszerűen imádom!

(bevallom, kapásból kiszórtam azokat, akik mögött nagy (vagy akár kis) cég áll. pedig az express bélyegzőkról szóló blog már csak témaválasztásánál fogva is megrendítő élmény volt :) de úgy érzem, a blog per definitionem nem a társas vállalkozások, hanem a kicsik, a szabadúszók, vagy a hobbiszinten tanácsadók műfaja, vagyis nekik ez az egy lehetőségük van a nyilvánosságra (éljen a web 2.0!), míg egy nagy cégnek ez egy a sok közül. nem is lehet összevetni ezeket, belegondoltam, milyen lehet, ha a munkaköri leírásod része a napi blogírás, brrrrr...)

ezért kapott a http://webdesigner.blog.hu/ pl. jó helyezést nálam, vagy a http://fiatalriporter.blog.hu/ és a http://begreeny.com/

de nagy tisztelettel üdvözlöm innen is Bőgel Gyuri blogját, ami szerintem kicsit méltatlanul elsikkadt.

az online marketing blogok áradatától hamar csömöröm lett, ezek közül is a fésületlenebbeket kedveltem...

ja és sejthetően nem sok nő volt a zsűriben: a kismamablognál ezer és ezer hasznosabb, helyesebb, személyesebb és okosabb blog van a neten, nekem elhihetitek :)